A Valentin-napi szokások az ősi pogány templom áldási ceremóniákból alakultak ki.
A rómaiak február 15-én tartották Luperkalia ünnepét. Ezt a tavasz-ünnepet Luperkusz isten tiszteletének szentelték, aki a nyájak és a termés védelmezõje volt.
Az emberek dalolva és táncolva könyörögtek Luperkuszhoz, hogy megvédje a nyájaikat és vigyázzon az emberek és az állatok egészségére és termékenységére.
Az ünnep éjjelén a fiatal nõk belerakták a nevüket egy kerámia korsóba, a férfiak pedig húztak belõle egy-egy nevet. Az ünnepség és a táncok idejére párok lettek, sőt gyakran egész évben együtt maradtak.
Valentin nap azért van, hogy megünnepeljük egy szent emlékét, aki tisztelte a szerelmet és a romantikát, amikor az emberek szerelmes üzeneteket cserélnek. Mások szerint később sokan összetévesztették a norman-francia 'galantin' szóval, ami szerelmest jelent. Az idők során a két hiedelem összefonódott, melynek eredményeképpen Szent Valentinra úgy emlékezünk, mint a szerelmesek védőszentjére.
496-ban Gelasius pápa rendelte el, hogy Szent Valentin napját február14-én ünnepeljék.
Az angolok már 1446-ban ünnepelték ezt a napot.
Az 1700-as években divatossá váltak a Valentin-verseskötetek.
A XIX. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon.
Február 14-én, a Valentin napon, szerte a világon sok szerelmes megemlékezik egymásról és megünnepli a szerelmesek napját.
Magyarországon 1990-ben éledt fel e nap megünneplése.
